Egyszer, a neten böngészve találtam valamelyik blogon egy hosszú, párna kutyát - egészen pontosan tacskót - és azonnal beleszerettem. El is határoztam, hogy csinálok egyet a mi KisFarkasunknak, mire megszületik. (Üzenem neki, hogy a kutya készen áll, várja gazdáját.... :D)
Nem egészen úgy sikerült, ahogy a fejemben megálmodtam - de hát van még nekem is mit tanulnom, be kell, hogy valljam. Talán a következő tacsi jobban sikerül majd.
Remélem azért így is tetszik majd neki, és hálás társ lesz akár a szoptatásnál, akár a hideg éjszakák alkalmával, vagy esetleg megvédi az ágyról legurulástól. ;o)
(Meg kell jegyezni, ez egy csöves kutya, aki a híd alatt kóborol néha. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése